Hozzávalók:
fehérbab
fokhagyma
vörös vagy lilahagyma
liszt
savanyú káposzta
napraforgó vagy tökmag vagy olíva olaj
pirospaprika, só
fokhagyma
vörös vagy lilahagyma
liszt
savanyú káposzta
napraforgó vagy tökmag vagy olíva olaj
pirospaprika, só
Elkészítés:
Régi erdélyi étek, húsmentes, egészséges és nagyon jó ízű.
Az összetevők mennyiségének meghatározását mellőzöm - nem azért mert nem lehetne - hanem az étel izének gyakorlatilag változatlanul hagyása mellett, rugalmasan változtathatók az egyéni igényeknek megfelelően.
Jófajta száraz fehérbabot - a kivánt mennyiségben - előző este megtisztítunk, leforrázunk és felhasználásig ázni hagyjuk, ezt a levet kiöntjük.
A mennyiséget figyelembe véve legalább 1/3-al nagyobb
lábosban, hideg vízben a háziasszonyok által jól ismert
módon megfőzzük. Fontos, hogy sót most még ne tegyünk bele.
Akinek a gyomrát a bab zavarja, túlterheli, az tegyen
kilónyi babonként egy bő késhegynyi szódabikarbónát hozzá, garantáltan megszűnnek panaszai, az étel ízét a jelzett mennyiségű szódabikarbóna pedig nem változtatja meg. A kellően főtt állapotra jól lehet következtetni, ha babszemet fakanálra veszünk és ráfújunk. A kellő puhaság esetén a babszem héja felpöndörödik.
A bab puhulásának ideje alatt, ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát és sót vágódeszkán jól összetörünk (például sodrófa végével). Ha a sóval törjük a fokhagymát, nem lesz darabos, szinte teljesen eltűnik.
Ezek után a levét leszűrjük egy megfelelő méretű edénybe és az előbb elkészített fokhagymás sót belekeverjüka lébe. Fogunk egy alkalmatos eszközt (ez lehet vastagabb üvegpohár, vagy egyéb fenekes eszköz), elkezdjük összetörni vele a babot, közben az előké-szített lével locsolgatjuk, hogy főzelékszerű legyen. Az állagát ki-ki a maga ízlésének megfelelően
állíthatja hígabbra vagy sűrűbbre. Ha igényünknek megfelel, 5-10 percre visszatesszük a tűzhelyre, hogy a fokhagyma és a só összefőjön a babbal.
Vegyünk 2-3 fej vörös - aki az édesebbet szereti lilahagymát és vágjuk szálára. Ekkora mennyiségű hagymához 3-4 evőkanál lisztbe keverjünk ízlés szerinti ennyiségű
pirospaprikát, majd a száláraszedett hagymát jól forgassuk bele. Nem szoktam megsózni, de aki sósabban étkezik az a szeletelt hagymát sózza be és kis ideig hagyja állni és csak azután forgassa a paprikás lisztbe. Jó forró, viszonylag bő zsiradékban, ropogósra pirítjuk, lukacsos lapáttal kiszedjük egy tányérra, mert különben megereszkedik és nem lesz finom ropogós.
Tálaláskor a piritott hagymával megszórjuk, aki szereti a hagymasütő zsiradékból ízlés szerint meglocsolhatja a babot (a szemnek is szép, mert kissé paprikás lesz a hagyma kisütése közben).
Adjunk hozzá nyers savanyu káposztát, igen jó ízharmóniát kaphatunk, amit még fokozhatunk, ha a káposztát kissé meglocsoljuk napraforgó, tökmag esetleg olíva olajjal.
Nagymamámtól úgy tanultam, hogy eléje "tejleves" dukál, ami nem más mint jéghideg forralt tejbe szaggatott frissen főtt forró puliszka.
Jó étvágyat!
Az összetevők mennyiségének meghatározását mellőzöm - nem azért mert nem lehetne - hanem az étel izének gyakorlatilag változatlanul hagyása mellett, rugalmasan változtathatók az egyéni igényeknek megfelelően.
Jófajta száraz fehérbabot - a kivánt mennyiségben - előző este megtisztítunk, leforrázunk és felhasználásig ázni hagyjuk, ezt a levet kiöntjük.
A mennyiséget figyelembe véve legalább 1/3-al nagyobb
lábosban, hideg vízben a háziasszonyok által jól ismert
módon megfőzzük. Fontos, hogy sót most még ne tegyünk bele.
Akinek a gyomrát a bab zavarja, túlterheli, az tegyen
kilónyi babonként egy bő késhegynyi szódabikarbónát hozzá, garantáltan megszűnnek panaszai, az étel ízét a jelzett mennyiségű szódabikarbóna pedig nem változtatja meg. A kellően főtt állapotra jól lehet következtetni, ha babszemet fakanálra veszünk és ráfújunk. A kellő puhaság esetén a babszem héja felpöndörödik.
A bab puhulásának ideje alatt, ízlés szerinti mennyiségű fokhagymát és sót vágódeszkán jól összetörünk (például sodrófa végével). Ha a sóval törjük a fokhagymát, nem lesz darabos, szinte teljesen eltűnik.
Ezek után a levét leszűrjük egy megfelelő méretű edénybe és az előbb elkészített fokhagymás sót belekeverjüka lébe. Fogunk egy alkalmatos eszközt (ez lehet vastagabb üvegpohár, vagy egyéb fenekes eszköz), elkezdjük összetörni vele a babot, közben az előké-szített lével locsolgatjuk, hogy főzelékszerű legyen. Az állagát ki-ki a maga ízlésének megfelelően
állíthatja hígabbra vagy sűrűbbre. Ha igényünknek megfelel, 5-10 percre visszatesszük a tűzhelyre, hogy a fokhagyma és a só összefőjön a babbal.
Vegyünk 2-3 fej vörös - aki az édesebbet szereti lilahagymát és vágjuk szálára. Ekkora mennyiségű hagymához 3-4 evőkanál lisztbe keverjünk ízlés szerinti ennyiségű
pirospaprikát, majd a száláraszedett hagymát jól forgassuk bele. Nem szoktam megsózni, de aki sósabban étkezik az a szeletelt hagymát sózza be és kis ideig hagyja állni és csak azután forgassa a paprikás lisztbe. Jó forró, viszonylag bő zsiradékban, ropogósra pirítjuk, lukacsos lapáttal kiszedjük egy tányérra, mert különben megereszkedik és nem lesz finom ropogós.
Tálaláskor a piritott hagymával megszórjuk, aki szereti a hagymasütő zsiradékból ízlés szerint meglocsolhatja a babot (a szemnek is szép, mert kissé paprikás lesz a hagyma kisütése közben).
Adjunk hozzá nyers savanyu káposztát, igen jó ízharmóniát kaphatunk, amit még fokozhatunk, ha a káposztát kissé meglocsoljuk napraforgó, tökmag esetleg olíva olajjal.
Nagymamámtól úgy tanultam, hogy eléje "tejleves" dukál, ami nem más mint jéghideg forralt tejbe szaggatott frissen főtt forró puliszka.
Jó étvágyat!
Forrás:
EXTERNET Web-Art Műhely 1997-98
